Miért kellene az ökocídiumnak nemzetközi bűncselekménynek lennie?

Évekkel később lehetőségem nyílt arra, hogy vezessem azt az ügyészi csapatot, amely a chilei diktatúra idején közel 900, emberiség elleni bűncselekményt érintő ügyben folytatott eljárást. Bár Pinochet már halott volt, bűntársait bíróság elé kellett állítani.

Latin-Amerikában számos környezetvédelmi aktivistát meggyilkolnak

Még évtizedekkel a Pinochet-rezsim vége után is megsértik az emberi jogokat Latin-Amerikában és a Karib-térségben, különösen, ha a környezet védelméről van szó. A Global Witness nemzetközi szervezet szerint, amely az emberi jogok és a környezetvédelem megsértését figyeli, a környezetvédelemmel kapcsolatos gyilkosságok közel 90 százalékát ebben a régióban követik el. Az esetek ötöde – a be nem jelentett esetek tényleges száma valószínűleg jóval magasabb – az Amazonas térségében történik, amely Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru, Suriname és Venezuela országait foglalja magában.

Még azok is nagy veszélynek vannak kitéve, akik felszólalnak a régió környezeti veszélyei ellen. Sokan emlékeznek a őslakos népek brazil szakértője, Bruno Pereira és a brit újságíró, Dom Phillips meggyilkolására. Mindkettőjüket meggyilkolták, miközben hajóval utaztak át a Javari-völgy őslakos területein, a brazil és perui határ közelében – egy olyan területen, amelyet illegális bányászat, fakitermelés, halászat és kábítószer-kereskedelem sújt. Phillips könyvéhez gyűjtöttek információkat az Amazonas vidékének természetvédelmi erőfeszítéseiről.

Remény az Escazú-i megállapodásra

Az egyik lecke, amit mi, akik diktatúrában éltünk, megtanultunk, az az, hogy pontosan akkor kell dolgoznunk azon, hogy visszanyerjük a reményt és az óvatos optimizmust, amikor a körülmények borúsak. Ezt szem előtt tartva csatlakoztam több mint 700 aktivistához, fiatal és őslakos környezetvédőkhöz, kormányzati képviselőkhöz és civil szervezetekhez az Escazú-megállapodás részes feleinek harmadik konferenciáján (COP3), amelyre Chilében került sor 2024 áprilisában.

Eddig 16 állam ratifikálta a megállapodást, amelynek célja az egészséges környezethez való jog védelme a jelen és a jövő nemzedékek számára, és amely egyben a világ első olyan megállapodása, amely kifejezetten rendelkezik az emberi jogok védelmezőinek védelmét szolgáló intézkedésekről a környezetvédelmi ügyekben.

Sok más ország még nem csatlakozott. Az Amnesty International joggal mutat rá, hogy az egyezményt még nem ratifikáló országok közül néhányan – például Brazília, Kolumbia és Guatemala – olyan országok, ahol a fegyveres konfliktusok, a szárazföldi konfliktusok és a kitermelőipar a legnagyobb veszélyt jelentik a környezetvédőkre.

Az egyezmény (amelyet 2018-ban fogadtak el a Costa Rica-i Escazú városában, és 2021-től hatályos) nem új jogokat kíván létrehozni, hanem a meglévő jogok védelmét kívánja biztosítani – különösen a környezeti ügyekben az információhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés jogát, valamint a nyilvánosságnak a döntéshozatali folyamatokban való részvételéhez való jogát. A cél egyszerű: lehetővé tenni az elszámoltathatóság történelmi hiányának felszámolását Latin-Amerikában és a Karib-térségben.

Santiago de Chilében a COP3 résztvevői előrelépést értek el. Elfogadtak egy új cselekvési tervet, amely stratégiákat biztosít az államok számára a környezetvédelmi aktivisták jogainak védelmére, valamint az ellenük irányuló támadások megelőzésére és megbüntetésére. Ez magában foglalja a környezetvédelmi aktivistáknak nyújtott ingyenes jogi segítségnyújtást, valamint a bírák és ügyészek képzését.

A megújuló energiaforrások ásványkincseire való igény új problémákat vet fel

Az államok bátorító elkötelezettsége az Escazú-megállapodás mellett megérdemli, hogy komolyan megfontoljuk a hasonló megállapodások lehetőségét a világ más, nyersanyagokban gazdag régióiban, ahol szintén gyarmati múltra tekint vissza az egyenlőtlen csere, a széles körű környezetpusztítás és az emberi jogok és a természetvédelem védelmezőinek erőszakos elnyomása. Ez a helyzet például Afrika nagy részén és számos csendes-óceáni szigetországban, amelyek a megújuló energiaforrásokhoz szükséges, átmeneti ásványkincsek – például a kobalt és a lítium – iránti jelenlegi „roham” középpontjában állnak.

Az elektromos járművek akkumulátoraiban és más új energiarendszerekben használt lítium keresése máris új külszíni bányaprojektekhez vezetett Zimbabwéban, Namíbiában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), egy kormányközi együttműködési platform, a „Net Zero Emission sPlan” című tervében azt feltételezi, hogy a lítium iránti kereslet 2050-re megtízszereződhet.

Az akkumulátorok részben felelősek a nikkel, a kobalt, a mangán és a grafit mélytengeri bányászatáért, valamint az úgynevezett „ritkaföldfémek” bányászatáért is, amelyekre számos új technológiához, például a szélturbinák motorjaihoz van szükség. Az egyik különösen érdekes terület a csendes-óceáni Clarion-Clipperton zóna, ahol 17 mélytengeri bányászati vállalat már egymillió négyzetkilométeres területen folytat feltárási projekteket.

Alapvető fontosságú, hogy ezek a tevékenységek biztonságos határokon belül történjenek, mind a természet, mind az erőforrásokban gazdag területeken élő, gyakran kiszolgáltatott lakosság számára. Ezeknek a közösségeknek hozzáféréssel kell rendelkezniük a szükséges eszközökhöz, hogy biztonságosan megvédjék az egészséges környezethez való jogukat, saját jólétüket és megélhetésüket – és ennek legjobb módja a környezeti bűncselekmények (ökocidák) nemzetközi üldözése.

A környezeti bűncselekmények nemzetközi üldözése szükséges

Az ökocídium kifejezés a környezetpusztítás legrosszabb formáira utal, mint például a nagymértékű olajszennyezés, az erdőirtás vagy egész folyórendszerek szennyezése. 2021-ben szakértőkkel és a Stop Ecocidio Alapítvánnyal közösen a következő definíciót dolgoztuk ki: „Az ökocídium minden olyan jogellenes vagy válogatás nélküli cselekmény, amelyet annak tudatában követnek el, hogy nagy valószínűséggel súlyos, széles körű vagy tartós környezeti károkat okoz”.

Az ökocídium elleni jogszabályok jelzik a legmagasabb szintű üzleti és politikai döntéshozóknak, hogy sokkal komolyabban kell venniük a környezetvédelmi jogot. Ha megszegik kötelezettségeiket, és ezzel az ökocídium elkövetését kockáztatják, büntetőjogi felelősségre vonhatók, ami nemcsak személyes hírnevüket és szabadságukat, hanem a vállalat hírnevét és részvényeik értékét is veszélyezteti.

Az ökocídium bűncselekményéről szóló vita egyre hangosabb, amint azt a közelmúlt konfliktusai is mutatják, amelyekben a környezeti károkat szándékosan háborús fegyverként használják. Az ukrajnai Kakhovka gát Oroszország általi lerombolását vezető ukrán politikusok, köztük Volodimir Zelenszkij ökocídiumnak minősítették.

Az EU elfogadja a környezeti bűncselekményekről szóló irányelvet

Az eddigi egyik legjelentősebb politikai előrelépés március végén történt, amikor az Európai Unió Tanácsa hivatalosan elfogadta az új környezetvédelmi bűncselekményekről szóló irányelvet, amely tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely büntethetővé teszi az „ökocídiumhozhasonló” eseteket. Ez a döntés megerősíti a környezetvédelemre irányuló európai erőfeszítéseket, és világszerte visszhangot keltett.

Egyre több ország tett konkrét lépéseket a környezeti bűncselekmények bűncselekménnyé nyilvánítása érdekében, köztük Brazília, Skócia, Spanyolország, Olaszország, Mexikó, Hollandia és az Egyesült Királyság. Chile 2023 augusztusában módosította büntető törvénykönyvét, és új, az ökocídiumhoz hasonló gazdasági és környezeti bűncselekményeket vezetett be. Idén márciusban a belga szövetségi parlament új büntető törvénykönyvet fogadott el, amely szintén elismeri az ökocídium bűncselekményét.

Az ökocídium jogi szabályozását támogató mozgalom végső célja, hogy az ökocídiumot ötödik béke elleni bűncselekményként a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) joghatósága alá vonják. Ott az emberiség által legszörnyűbbnek tartott bűncselekmények mellett kellene állnia: a népirtás, az emberiség elleni bűncselekmények, a háborús bűncselekmények és az agresszió bűntette mellett.

Az emberiesség elleni bűncselekmények ellen bárhol büntetőeljárás indítható.

Amikor Pinochetet 1998-ban letartóztatták az Egyesült Királyságban, az ügy egyik legfigyelemreméltóbb aspektusa az volt, hogy egy spanyol bírónak volt hatásköre elrendelni a letartóztatását Chilében elkövetett, elsősorban chilei áldozatokat érintő bűncselekmények miatt. A bűncselekményre vonatkozó joghatóság általában a vádló állam és az elkövetett bűncselekmény közötti – gyakran földrajzi – kapcsolaton alapul. Azonban, ahogy egy vezető jogász egyszer mondta, „az emberiség elleni bűncselekmények esetében ez a kapcsolat abban az egyszerű tényben rejlik, hogy mindannyian emberek vagyunk”.

Ez az „egyetemes joghatóság” elve – az az elképzelés, hogy minden államnak érdeke, hogy bizonyos, különös nemzetközi jelentőségű bűncselekményekért felelős személyek ellen büntetőeljárást indítson, függetlenül attól, hogy hol követték el azokat. Az egyetemes joghatóság létezésének egyik oka az, hogy biztosítsa, hogy ne legyenek „menedékhelyek” a legsúlyosabb bűncselekményekért felelősök számára – ebbe a kategóriába kétségtelenül bele kell tartoznia az ökocídiumnak is.

Az ökocídiumra vonatkozó jogszabályok jogi védelmet és fellépést biztosítanak a legsúlyosabb környezeti károk elkövetőivel szemben. Ez a védelem növeli a környezetvédők biztonságát, és megerősíti a környezetvédelemért való kiállásukat a megtorlástól való félelem nélkül.

Az Escazúi Megállapodás kiegészíti az ökocídium elleni törvényt azáltal, hogy a környezetvédők számára biztosítja a szükséges eszközöket és mechanizmusokat ahhoz, hogy kiálljanak jogaik és a környezet védelméért. Ezek az eszközök együttesen hozzájárulnak egy olyan jogi kerethez, amely védi a környezetet és annak védelmezőit, és megszab egy erkölcsi határt, amelyen túl a bolygót károsító cselekedetek elfogadhatatlannak minősülnek. Ez alapvetően meg fogja változtatni a környezetpusztítás kultúráját.

Írta: Rodrigo Lledó chilei emberi jogi ügyvéd és a Stop Ecocide International szervezet amerikai kontinensért felelős elnöke.

Forrás: NPLA